Get Amazing Stories

Get great contents delivered straight to your inbox everyday, just a click away, Sign Up Now.

Te döntesz könyv

Libri kiadó, 2013

Mivel töltenék ki egy napot, ha nem lennék kerekesszékben? Sosem feküdnék le, nehogy véget érjen az a csodanap! Fogócskáznék, dögös magas sarkúkban sétálgatnék, fára másznék és rengeteget táncolnék. Az összes számomra fontos ember nyakába beleugranék. Sétálgatnék a Duna-parton, és a Városligetben, angyalkát rajzolnék a hóba vagy az avarba. És egyvalamit biztosan kipróbálnék nem csak állva, de fejen állva is... Sokáig kerestem a miértekre a választ. Vajon miért lettem beteg? Miért küzdjek tovább? Mára azonban már tudom, hogy megmutassam a világnak: NINCS LEHETETLEN.

3 990 Ft


Szeretnék egy dedikált példányt Akik már olvasták

  • Kedves Fanny!

    Őszinte leszek. Mikor megkaptam a barátnőmtől a könyved születésnapomra, egy picit csalódott voltam. Nem is tudtam, hogy ki vagy, meg nem igazán értettem, hogy engem pasiként miért is érdekelne egy kerekesszékes lány története. Adtam egy nagy puszit Kinga arcára, mert ő nagyon édes volt és lelkes, de a könyvedet azonnal fel is tettem a polcra, úgy hogy bele sem olvastam. Elkönyveltem, hogy engem nem nagyon érdekel egy ilyen élet. Gondoltam biztos aranyos és kedves életed története, de nem hajtott semmi, hogy le is üljek olvasni. Főképp úgy, hogy ha ciki, ha nem, még életemben nem olvastam végig egy könyvet sem. Nem is értettem, miért pont egy ilyen ajándékot kaptam.

    Eltelt két nap és jöttek át a haverjaim egy póker partival egybekötött görbe estére, mert Kinga épp éjszakás volt a kórházban. Ő nővérként dolgozik. Ahogy belépett a szobába Bandi barátom valahogy egyből a könyvespolc felé vette az irányt. Neked megvan a Mosolyka könyve? Kérdezte. Én meg értetlenkedve figyeltem, hogy mit hebeg, habog. Hogy kinek a könyve?

    Aznap este végül nem játszottunk, mert Bandi lecsapott rád és belemerült az olvasásba. Meglepett, mert őt sem az a „kulturgéniuszként” ismertem meg. Azt meg még inkább meglepett, hogy az én tökös barátomat könnyekkel küszködni láttam a fotelban ülve. Először csak nevettem, hogy neki meg mi baja, aztán meg brutálisan kíváncsi lettem, hogy min nevet annyira jóízűen pár perccel később.

    Másnap kiolvastalak. Érted Fanny???? Én kiolvastalak! Méghozzá egy éjszaka alatt. Kinga tényleg ismer. Megtalálta hozzám az utat a történeteiddel, mert az utóbbi időben nagyon nem találtam a helyem. Sokat kezdtem el inni és csak szenvedtem a saját lagymatag pocsolyámban, hogy nekem mennyire is sz@r az életem. Aztán jöttél te a könyveddel és mindent vittél. Mindent átértékeltem és képes voltál arra, hogy néhány óra alatt rendbe tedd a kusza, önsajnálatba fulladt életemet. Nem tudom, hogy csináltad, de brutálisan élveztem az írásaidat. És rá kellett jönnöm, hogy te tényleg nem egy kerekesszékes sajnálni való aranyos kis lány vagy, aki írt egy lagymatag unalmas életrajzi könyvet, hanem te egy igazi dögös, okos, nő vagy, aki ahogy te is fogalmaztál mellékesen kerekesszékes.

    Köszönöm neked és azt hiszem karácsonykor sokakat fogok én is meglepni azzal, hogy egy könyvvel állítok oda, néhány üveg ízletes whisky helyett a barátaim elé… :)

    Puszi csajszi! Krisztián

    U.i.: Aki vérében néhány napja totálisan folyik a „Mosolyka felfogás”!

    Krisztián
  • Kicsit perspektívába helyezi a dolgokat… Hogy más egész életében azért küzd, ami nekünk annyira természetes, hogy észre sem vesszük. És mégis boldog és optimista. Akkor miért ne menne nekünk is? Élni tanít. Jól élni. És mostanában ez az a téma, amiről szeretek minél többet, minél több szemszögből olvasni és aztán alkalmazni a saját életemre. Köszönöm, Fanny! (És Mosolyka az én szememben inkább szuperhős, mint író, így irodalmi szempontból nem ez volt a legjobb könyv, amit valaha olvastam, de ez igazából eltörpül a mondanivaló mellett.)
    zsofigirl4 / moly.hu
  • Mosolykát alig pár hete ismerem, de már most nagy hatással van rám. Még nem olvastam a könyvet, amikor már kiderült számomra, hogy ez a lány hatalmas erővel bír. A könyv elolvasása közben még jobban meggyőződhettem erről. Elképesztő dolgokon ment keresztül, nagyon sok fájdalommal találkozott, de nem adta fel. Megtehette volna, de nem. Ő azt az utat választotta, hogy harcol. Önmagáért. Ez a történet abból a szempontból is kivételes volt nekem, hogy nem szoktam könyvön sírni. Itt viszont néha már nem láttam a könnyeimtől a lapokat. Fanny könyvében úgy érzem egy új barátra leltem, aki ezentúl nem fogja hagyni, hogy semmiségekért szomorkodjak, vagy hogy feladjam. Én döntöttem.    
    letty01 / moly.hu
  • Bevallom őszintén, nem szeretek önéletrajzi könyveket olvasni. Jobban szeretem a kitalált történeteket a megélteknél, a meséket, amikben a jó megszenved ugyan a kaland során, de a végén elnyeri méltó jutalmát. Mégis, Fanny könyve volt az, amit az első perctől fogva tudtam, hogy el akarok olvasni. Nem követtem ugyan annyira nyomon a blogját, facebook oldalát, de itt-ott beleakadva a nevébe, a mosolyába, olvasva egy-két gondolatát, fantasztikus embernek tartottam eddig is. Lenyűgöző az a természetesség, egyszerűség, ahogyan Fanny bevezet az életébe – hol megható, szomorú-sírós, hol kacagtató pillanatoknak téve részesévé az olvasót. Imádom a humorát, a kedvességét, a báját. A küzdeni akarását, a padló-pillanatait, a hitét. Sokáig olvastam a könyvet, és közben valahogy megváltoztak a napjaim. A napi 8-9 óra munka után, a tömött villamoson is képes voltam mosolyogva arra gondolni, hogy jó, hogy itt vagyok, hogy élek, zötyögök hazafelé és nincs semmi gondom. Persze, tudom, hogy nem a napok változtak meg és nem a tömeg, hanem a látásmódom. És jó lett volna még tovább olvasni Fanny könyvét, hogy biztosan kitartson bennem ez az érzés. De igyekezni fogok! :) Kicsit túl hamar van vége. Hallgatnám még a sztorizgatásokat, a bolondos új ötleteket, a csupaszív lelkesedést, hogy „Ennek így…” Fanny, nagyon köszönöm, hogy olvashattalak!
    scheszti / moly.hu